
Kedves Rita és Pati kis unokám!
8-10 éves koromban, a „húsvéti locsolkodás”…. Húsvét hétfőjén, kora hajnaltól - pontosan a déli harangszóig…természetes ünnepi esemény volt. Minden lányt meglocsoltunk, akit ismertünk a városban, sőt a portán lévő Édesanyát, Nagymamát, és a többi jelen lévő hölgyet is.
- Szabad-e „száradó” virágot meglocsolni?..kérdésem után: előkerült a „szagos víz”, a kölni.
Senki nem ellenkezett! Utána, le kellett ülni a megterített asztalhoz és ……amik ott fel voltak halmozva! Sonka, tojás, apró sütik, csokoládék és megkezdett torták stb.….italok: a felnőtteknek sokfajta likőr, pálinka….és nekünk gyerekeknek: házi készítésű málna vagy meggyszörp, többnyire sima vízzel keverve.
Versenyeztünk, hogy kinek mennyi tojást sikerült összegyűjtenünk. Emlékeim szerint az egyik évben, „kétszer” tíz darab hímes tojásom volt már délig ! ( utána már nem volt szabad bekopogni senkihez sem!)
24-25 éves koromban, húsvét hétfőjén, kora reggel tanítgattam Fiamat, hogy miképp kell meglocsolni, a szinte még alvó Adamovits Editet, közös otthonunkban.
Sok év telt el azóta. …….Mára már nem csöngetek be senkihez, hogy minél több tojást gyűjtsek össze, és mára már Pati ( Patrícia ) kis-unokám is meglepődne, ha egy pohár tiszta vízből öntenék egy kicsit a –locsolkodás ürügyén—gyönyörű szép haj-zuhatagára.
Az élet is megváltozott, de az érzéseim megmaradtak…….szeretlek benneteket!
Varga László, 2010 Húsvét hétfőjén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése