Egy éve, én is megkezdtem (62 évesen) azokat az esztendőket, amit nyugdíjas éveknek hívnak, - hivatalosan. És hogy mennyire lesz ez nyugodt és megérdemelt, és hogy mikortól lesz biztonságos és stabil a hátralévő napok morzsolgatása….. nemcsak a havi nyugdíjunk felett őrködő politikusokon múlik, hanem családunk szeretete fényében: kizárólag rajtunk áll, hogy miképp tesszük újra hasznossá és aktívvá magunkat.
Nem feledve egészségünk érdekében: az állandó tanulást! Már közhely, de az un. második gyermekkort kezdtük el, és mintha tegnap lett volna… amikor pl. a suliba jártunk…. de most újra tanulnunk kell! Na, nem úgy! Most már elég csak lassacskán és játékosan! Van időnk! Reményeim szerint még sok évtized!
Hol is kezdjem?
A tánciskolában hajdanán, mindig a kályhától indultunk és a hordozható Suprafon lemezjátszó vagy a zöld színű orsós, TERTA magnó készülékekkel „megismerkedve” jutottunk el:….. a felnőttek világába.
Most üljünk le gyermekeink vagy unokánk számítógépe mellé…. és kezdjünk hozzá: tanulni!
Bízzon bennem kedves Olvasó! Próbálja ki……és talán nem lesz türelmetlen az a szemtelenül fiatal, ha váratlanul így szólunk hozzá:
--Dobjál meg egy íméllel …. már drága gyermekem! (tessék csak kipróbálni) és a csodálkozó reakcióra csak a jól ismert vezetéknevünket kell ismételgetni, majd csemeténk a KUKAC emlegetésére, már felszabadultan röhögni kezd, és akkor kell odamondogatni, hogy ponthu, ponthu!
Ha egyedül élünk, vagy nincs közelben számítógép sem, akkor meg kell várni a következő karácsonyi Jézuskát, vagy csak a Mikulást. Addig is, mivel minden valamire való kerületben illetve városkában indítanak ingyenes tanfolyamokat, a világháló meghódításának trükkjeiről : jelentkezzen Ön is! ( Ha jól hallottam: itt Kispesten is volt már ilyen, és lesz is még!) ….és mikor elkezdődik a tanítás: újra pontosan kell megjelenni a padok között, készülni kell a „felelésekre”, tudni kell, hogy hol van a „S” betű a klaviatúrán illetve nem utolsó sorban, nem kell sikoltozni az egér simogatása közben! Sőt nem kell félni egyáltalán, ettől az ördöngös számítógéptől, ami nem csinál mást, csak azt… amit én parancsolok neki! Viszont későbbiekben, komoly konfliktusok jöhetnek, ha a gyerek is „böngészni” akar a világhálón, de a monitor előtt, mi terpeszkedünk majd, egész este!
Haladóknak javaslom: a Google –t (fon.: gugli ) és a keresztrejtvények megfejtésénél sem a könyvespolcról emeli le: valamelyik lexikonját majd, hanem igénybe veszi az Internetet. És ezzel viszont eljutottunk annak megértéséhez is , hogy miért nem olvasnak a mai fiatalok egy hagyományos, „papíralapú” könyvet? (ezt azért nem kellett volna..:)
Nem tudom, hogy felkeltettem-e valamennyire, azon Olvasóim figyelmét, akik még nem kezdtek el megbarátkozni a Nettel, teljesen megváltozott világunkban, illetve nem akarják az új kihívások okozta: előttünk is tornyosuló korlátokat leküzdeni, azok sajnos lemaradnak és elvesznek. Kérem, hogy nyissa ki a szemét, és tekintsen a nyitott ablakán át az Internet biztosította: végtelen nagy világhálóra! ( Én még a saját TV-et is visszaraknám a dobozába --pár hónapra-- és feltenném: a szekrény tetejére… hadd pihenjen egy kicsit! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése