MÁJUS

Májusban nincs: „r” betű…

…a hónap nevében, amit további három nyári hónap fog követni, szintén „r” betű nélkül. És rögvest elnézést is kérek, kedves Olvasóimtól, hogy már megint elcsenek pár percet, a kikapcsolódásra szánt: szabadidejükből. Pedig, hogy tovább gonoszkodjak: a jövőben is ez gyakran elő fog előfordulni, hiszen nyugdíjas lettem még a „r” betűs hónap, március 21-től, mert elértem a -ma még hivatalosan: 62 éveseknek járó- nyugdíjkorhatárt. Ez az egyik ok.

Nos. Miért is fontos az „r” betű hiánya? Egyszerű néphagyomány, amit, drága Édesanyámtól hallottam először, hiszen ezekben a „r” betű nélküli hónapokban lehetett csak mezítláb kimennem a jászberényi családi házunk udvarán kialakított, szerény, kis homokozónkba. A további okok, melyek miatt nagyon szeretem ezt a hónapot. Már a hónap első napja is maradandó emlékeket halmozott fel bennem… mert teli volt a lakás valamennyi vázája, tálkája és cserepe milliószínű tulipánnal, hiszen május 1-én született Édesanyám és apám háromszor annyi virágot hozatott, mint a mama betöltött évei száma. Sőt. Gyermekfejjel azt hittem, hogy a berényi, május elsejei, feldíszített szekerek (még az ostoron is színes papírcsíkokat lengetett a szél) felvonulása, teli, éneklő és integető bácsikkal és népviseletbe öltözött nénikkel…… valamennyien, az én Édesanyámat köszöntik! Csak egyszer mosta el az eső, ezt a szép napot, de akkor pedig azzal vigasztaltak, hogy a májusi eső: aranyat ér! Értettem meg, meg nem is értettem ezt a kifogást, de toporzékoltam.
Halkan azért rákérdezek: -mára már minden gyermekünk ismeri az aranyeső titkát?

Majális követte a főtéri díszes felvonulást, és a Zagyva melletti sportpálya zöld gyepén sok-sok terítőn ült, állt vagy feküdt le, de mindenképp: falatozott és sörözött a jó nép! 1956-os majális nekem a piros BAMBIT hozta el, amely országszerte ekkor mutatkozott be és kátrány alapanyagú volt.
Nekem ízlett ez a színes édesvíz, csak nem volt elég két forintosom -a két decis palackokért- tehát szódavizet ittunk, amit ingyen „osztogattak” mert ezen a helyen, és ezen a napon mutatták meg a világnak: a jászberényi Aprítógép-gyár által készített alumínium, szódás masinát, amibe - azóta is jól ismert- szénsavpalack tartalmát kellett becsavarni.

A májusfa-állítás egész Európa szerteismert és szimbolikus esemény volt. Mára már sajnos csak többek között, Erdély, bizonyos részein állítanak májfát, vagy hajnalfát, amit szalagokkal és teli boros palackokkal díszítenek, de a fölbe ásás, vagy a kapufélfára szögelés előtt, a fa törzsét jól beszappanozzák, hogy jól csússzon, amikor a legények később felmásznak: a boros flaskákért!
Május elseje munkaszüneti nap volt Horthy, Rákosi, Kádár rendszere alatt is és engedje meg az Olvasó, hogy ne soroljam tovább a neveket, de nekem: ez a munka ünnepe kifejezés: nem fér a begyembe!
Miért?
Ezzel nem akarok kampányolni semmi és senki --- ellen vagy mellett—de el lehet-e felejteni azt az első május elsejét: 1886-ból, amikor is Amerikában, ezen az első munkaünnepen: kb. hatszázezer ember tagadta meg a munkát egyidejűleg, és közben kilenc halottal éljenezhettek az ünneplők!

Visszatérve a májusfa ünnepére, és az utána következő szabad ég alatti piknikezéshez egy fantasztikus festmény ugrik be és ejt rabul: Szinnyei Merse Pál---Majális című alkotása. A művésznek ---kis hazánkra jellemző módon-- több mint, húsz évet kellett várni olajképének elfogadására és elismerésére. Pedig, milyen fenséges harmóniában és csendes nyugalomban szívják a friss levegőt –ők hatan—ebben az életet adó természeti környezetben, egy olyan fának az árnyékában, ami viszont nem is látható a képen….!