85 éve.......

Magyarországon: 1925 december 1-én szólalt meg először:

a magyar RÁDIÓ!

( megéli-e a centenáriumot? :)

A karácsonyfa története....

Az emberek több mint háromszáz éve állítanak, un. karácsonyfát. Ez a szokás az európai Strasburg város falain belül kezdődött, majd évtizedekkel később a német Drezda városában díszítettek fel ----a frissen kivágott ezüstfenyőt---aranyozott diókkal és almával, kézzel festett papír-rózsákkal illetve gondosan elkészített egyéb figurákkal, és persze: sok-sok gyertyával.



Majd az 1800-as évek elején nagyon hamar elterjedt egész Németországban és az Osztrák Monarchiában is a fenyőállítás. Feljegyzések szerint: a magyar Podmaniczky Frigyes báró volt az első magyar nemes, aki a pesti kastélyában (1825-ben) fát díszítetett fel, -- amely hír aztán futótűzként terjedt tovább -- és a fa alatt elhelyezett apró ajándékokkal lepték meg a kastély valamennyi alkalmazottját. Akár konyhai vagy szobai cseléd, akár kertészinas vagy lakáj… mindegyike egy névre szóló kis csomagot kapott azon a szentesetén.



Magyarországon, aki egy kicsit is adott magára, hamarosan szalonjában is állt egy-egy feldíszített fa. A század közepére már a polgári lakások dísze lett a karácsonyfa és a családtagok megajándékozása is kiemelt esti eseménnyé vált. A szeretetteinknek egy-egy egyénileg elkészített ajándékot fabrikáltak az ügyesebb kezűek, és azokat csomagolták be színes szalagokkal díszített dobozokba.



A krónikás szerint a királyi udvarban, Erzsébet királynő kislánya, Valéria is bemagolt egy versikét, amit a gödöllői kastélyban mondott el a karácsonyfa alatt: Édesanyjának, Sisinek…



Mára már --- sajnos sok helyen--- a feldíszített karácsonyfa helyett csak fenyőágakat tesznek az asztalra, pompás üveggömbök helyett talán egy-két narancsot találunk és a karácsonyi ajándék is egy plázában vásárolt aukciós termékből áll!



Ne legyen így! Állítson mindenki egy Karácsonyfát… Szentestére!

2008 január 1-én kezdődött....

........ ami a magánnyugdíj pénztárak mellett szól.

Az itt elhelyezett pénz teljes mértékben örökölhető.

A másik nagyon fontos szempont, hogy amit ide befizetünk, az a sajátunk. Magunknak tesszük félre, nekünk ad hozamot, a mi nyugdíjunkat egészíti ki, vagy alapozza meg. Amit ugyanis most fizetünk az államnak mint nyugdíjjárulék, az kizárólag egy célt szolgál: hogy a jelenlegi nyugdíjasokat ki tudja az állam fizetni a következő hónapban. Vagyis az én befizetéseimből más kap nyugdíjat.

A kormány azzal kecsegtet, hogy ha visszalépek az állami nyugdíjrendszerbe, akkor kompenzációt kapok az eddig a magánnyugdíj pénztárakba befizetett összegek után. Szép. De miből? Az államadósság közel 20 ezer- milliárd forint. Ekkora mínuszból hogyan fizetik ki a kompenzációt? A magyar állam nem fog nyerni a lottón több milliárdot, nincsen amerikai nagybácsija, akitől örökölhetne…

És akkor még nem beszéltem arról, hogy 2013 után – a jelenleg érvényben lévő törvények és elképzelések szerint – a nyugdíjak adókötelesek lesznek.

Egyszerűen nem tudom megérteni azokat az embereket, akik még mindig abban bíznak, hogy majd az állam megoldja a gondjukat, majd segíteni fog. Mégis miből???

Szeretetteink emléke…

Mindenszentek napján és másnap: a halottak napján: Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen nemcsak a katolikusok és protestánsok szokása, hogy az emberek: meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját. Más vallásúak is megemlékeznek szeretetteikről, de más-más időpontokban.


A római katolikusoknál minden év november elsejére esik, és pár évtized kihagyásával… 2001 óta: hivatalosan is ünnepnap lett, újra Mindszent. (elfogadott rövidítés)

Egyébként az egyház e jelképes, ---- a több mint ezer éves---- ünnepe: összefüggött azzal a szorongással, hogy Kr.után… 1000-re várták a világvégét! Ebben a borongós hangulatban igyekeztek az elhunytak szellemével jó barátságba kerülni. A sírokon azért gyújtottak például gyertyákat, hogy a fázós lelkek melengethessék magukat.
A népi magyarázat szerint azért kellett megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. Sőt, ezen a napon, abban a tudatban, hogy az ősök: hazalátogatnak: megterítettek otthon. Kenyeret, sót és vizet készítve nekik, üresen hagyva
az asztalfő helyét is.
Több népi szokást is feljegyeztek, például harangoztattak egyes családok, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek, lámpát és gyertyát helyeztek el minden helységben a „hazalátogató” halott lelkeknek, hogy jobban eligazodhassanak. Sok faluban mindszent napján választottak bírót, és ekkor fogadtak fel újabb cselédeket is!
A kalendárium szerint: Szent Márton napján tilos volt a munka.

Én is kimentem a temetőbe itt Pesten, viszont az idő rövidsége miatt nem juthattam el a Jászságba, illetve a Nógrád megyei Alsótoldra sem, ahol szintén gyertyákat kellett volna gyújtanom: Nagyanyámra illetve Nagyapára emlékezve.
De. Édesanyám és Édesapám hamvainál valami megmagyarázhatatlan érzés töltött el, ebben az évben is Egyszerre leszek boldog, megkönnyebbülten vidám és lehangolóan szomorú! Gondolataimban: sokat fecsegve, dicsekszem nekik, pedig nagyon kevés sikeres dolgot vittem véghez, immár nélkülük. Jogosan morgolódok magamban, hiszen oly sok dolgot nem kérdeztem meg akkor: amikor még lehetett volna! Például: -már sohasem fogom megtudni, milyen gyermekkori betegségeket győzött le Édesanyám, és mikor és miképp kérte meg Édesapám… drága kezét!

Remélem, hogy Édesapám sejti, hogy szinte nap, mint nap eszembe jut, mert valami olyanra tanított meg, amit ma is olyan természetesnek tartok, mint a levegő-vétel.

Amikor kezet csókolok és mélyen belenézek az illető hölgy szemébe ( öt másodpercig) mindig eszembe jutsz:…….. Apám!

1500 méter kerékpárút...

...készült Kispesten 2010-ben. További ezer méter hosszon pedig táblákkal jelzik a Határ út és a KÖKI közötti „bringapályát”. Ez a kerékpárforgalmi úthálózat több mint hetvenmillió forintba került, aminek közel 80 százalékát az öreg kontinens egyes tagországai (Európai Unió) biztosították.
Én is végigkerekeztem oda és vissza, és állíthatom, lelkesítő érzés volt ezt a 120 illetve 220 centiméter széles aszfaltcsíkot egyedül birtokolni. Tudtam, hogy ez a kerékpárosoknak készült, és azt is, hogy a másikra ráköszönő, mosolygós sporttársakkal fogok utam során találkozni.
Tudta-e a kedves olvasó, hogy Pestszentlőrinccel közösen már több mint egy évszázada „Kerékpár Kör” alakult még 1898-ban? Hosszú évtizedeken át működött, bővült, és megszámlálhatatlan kerékpárversenyt rendezett, részben a tagok saját szórakoztatására, és nem mellesleg, az egészséges élet és érthető mozgási igényre való figyelemfelhívás céljából. Ha felismerik ezen a tablón családjuk régi ismerősét, vagy a nagy- esetleg dédpapájukat a fotón, kérjük jelezzék ezt szerkesztőségünknek (név szerinti felsorolás a lap alján olvasható). Ha lehet, összeállítjuk az új tablót – unokákkal, egy évszázaddal később a Kerékpár Kör megalakulása után.
Varga László

A tablón nem jól látható nevek, ABC rendben: A kör vezetői: Foltin János, Herbst Ferenc, Heckner Béla, Köller János, Kuzén János, Mandel Menyhért, Müller István és Verner Nándor. Továbbá: Barth, Grünóber, Herkner, Horvát, Höchst fivérek, Kuzén, Kotucsek, Mohacsek, Szórádi, és Weigner Tibor.

................nincs új a nap alatt!

Egy nagyon régi vicc….?

Egy asszony együtt van a szeretőjével, mikor hallja, hogy nyílik az ajtó és hazajön a férje.
- Gyorsan, menj a sarokba és kapkodva bekeni a szeretőjét babaolajjal, majd púdert fúj rá.
- Meg ne mozdulj, amíg nem szólok - súgta neki - csinálj úgy, mintha szobor lennél.
- Mi ez itt? - kérdezi a férj, mikor belép a hálószobába.
-Egy új szobor - vágta rá rögtön a feleség. Szabóék is vettek egyet a hálószobájukba. Olyan remeknek találtam az ötletet, hogy én is vettem egyet. A férj megelégedett a válasszal és fáradtan lefeküdt. Hajnalban, két óra felé felkelt a férj, halkan kiment a konyhába, csinált egy szendvicset, kiöntött egy pohár tejet, és visszament a hálószobába.
-Tessék -mondja a szobornak, - egyél valamit b@zmeg - én három napig álldogáltam a Szabóék hálószobájában, mint egy hülye,…….. és nem kínáltak meg semmivel!

...."adj Isten egészségedre!"...

A csillagszemű juhász

//2010 jún 2nd Írta: Tozsdemamor Tartalom témája: Tőzsde és pénzpiac //

Egyszer a Burkus Király (Orbán Viktor) kihirdette az országában, ha eltüsszenti magát, mindenki mondja azt: adj isten egészségére. Mindenki így is tett, kivéve a csillagszemű juhász nem (Simor András), aki nem volt hajlandó ezt mondani. Mérges lett a Burkus Király, válogatott megpróbáltatásoknak vetette alá a juhászt, de az továbbra sem volt hajlandó azt mondani, hogy adj isten egészségére. „Tíz halál, száz halál semmit sem használt neki„ Azt mondta erre a király, neked adom a lányom (MNB) ha egyszer mondod, hogy adjon isten egészségére. Mikor megtartották a lakodalmat, a király hatalmasat tüsszentett, mire a juhász: Adjon isten egészségére…
Reméljük a mese valósággá válik, hiszen mi kell a birkáknak? Szép, dúsan növő zöld fű, semmi más.
A devizapiacon továbbra is járják a kállai kettőst az EUR/USD fronton, kérdés a legény (spekulánsok) vagy a menyecske (ECB) fárad el előbb a tánc közben.
Az EUR/HUF és a USD/HUF párok a lassú tánc tanfolyamra iratkoztak be, az első óra tananyaga egyet, előre egyet hátra.
A hazai részvénypiacon nagy változás nincs. OTP 5000-5350 Ft között felkérendő táncpartner, de ha a gramofon 5700-5900 –as fordulattal szól, vége lehet a táncnak.
Az olajos táncot kedvelők (MOL) 17.000 Ft alatti slágerek hallatán kapcsolódjanak bele a körtáncba, és 18.000 körül tisztítsák meg csizmájukat a ráragadt olajtól.
A gyógyszer hatása alatt táncolók (RICHTER) 40.000 Ft alatt pöröghetnek, de 1.000-1.500 forinttal magasabb gyógyszert már ne váltsanak ki.
Az alternatív táncokat kedvelőknek a FOTEX, a PANNERGY lehet táncpartner.
Hogy az eső eurójában kárt ne tegyen, esernyője az OTP eurós kötvénye legyen.

Az izomláz legyen Önökkel!

Ziegler Mátyás - Tozsdemamor.hu

Petőfi Sándor: A magyar nemzet

Európában barangoló, motoros küldte ezt a levelet.

…….."Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz
készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás,fej kendős,
hajlott hátú nénike. Egészséget kívánt, majd megkérdezte: - Honnan jöttünk?
Amikor válaszoltunk, tovább kérdezett:
- És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?

Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elkezdte idézni: Petőfi Sándor, egyik versét:

"Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -

Ha a föld isten kalapja,

Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!

S mindezek maradnak ott lenn.

Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze el sodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha o tt ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha len
nénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?

(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)

Majd folytatta:

- "Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?" Aztán elmondta, hogy 88
éves az idén. És hogy, fogadjunk el tőle valamit. A szatyrában volt
pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk adott,
hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni….
Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem,
ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erősen borostás túramotoros
imidzsébe. Kijött a könny a szememből.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali
politikusnak nevező, gátlástalan gazemberek, akik fröcsögő nyállal
próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem
összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az
országnak, mint eddig bárki. Csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és
hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszonyt, aki tiszta szívből
Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból, kettőt
odaad : vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat!

Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda,
ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban."

Küldd tovább légyszíves, hadd járja be a világot és olvassa minden igaz magyar lelkű ember! Remélem, a magyar lélek senkiben sem a manapság elcsépelt, lealacsonyított, szégyellni vagy akár félni való, kézlegyintős reakciót vált ki. Itt másról van szó.

"Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!"